Deprecated: Function ereg_replace() is deprecated in /var/www/clients/client90/web3083/web/lap_alap.php on line 17
Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Emlék Egyesület - lovaglotanar - sokoldal.hu

Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Emlék Egyesület



Örkényi iskola
Platthy József
Némethy Bertalan
Endrődy Ágoston
Hazslinszky-Krull Géza
Visy István
Tóth Béla
Szemere Csaba
Monspart Gábor
Máchánszky Gyula
Kókay Pál
Keméry Pál
dr. Kósa-Reznek Jenő
Bodó Imre
Magyar Imre
v. Bíró J Árpád
Hargitay Mátyás
Links
Galéria







Bodó Imre

ny. tüzér alezredes, lovaglótanár, mesteredző

Kászonimpér (Csík m). 1898. január 22. - Budapest, 1968. január 5.

 

Törékeny alkatú, szerény, csendes ember volt, akiben rendkívüli fizikai szilárdság és akaraterő rejtőzött. Önmagával szemben támasztott fegyelem, kötelességtudás, szakmai igényesség, a lovak iránti szeretet, a lovassporttal való elkötelezettség, hivatástudat és ügyszeretet jellemezte munkáját. Ezt várta el tanítványaitól is, nemcsak a lovaglásban, hanem egyéniségük formálásában, az élet támasztotta feladatok teljesítésében. A középiskola alsó osztályait Csíkszeredán végezte. Majd Csík vármegye ösztöndíjasaként, a soproni katonai főreál gimnázium növendéke lett, ahol 1917-ben érettségizett. Ezután Ludovika Akadémiára került, és itt avatták tüzértisztté, 1920-ban. A katonai pályafutása a lovaglással és a lovassporttal forrott össze. Mint lovas tüzértiszt, két equitáción vett részt, és az ezeken tanúsított előmenetele alapján, 1924-ben a PIK-be, illetve a Lovaglótanár képző intézetbe került,ahol Josipovich Zsigmond tanítványa volt. Ezekben az években - több tiszt- társával együtt - rendszeresen lovagolt a megyeri lóversenypályán tartott akadályversenyeken. A lovaglótanári diplomát 1927-ben kapta meg, azonban továbbra is a PIK-ben lovagolt, az olimpiai keret tagjaként. Továbbképzésre, Németh Dezső századossal együtt, 1928. december 1-től 1929. június 30-ig Lengyelországba, a Grudziadzban működő lengyel lovaglótanár képző tanfolyamra vezényelték. Ugyanez év (1929) őszén, három tiszttársával az olaszországi Pinerolo-i, majd a Tor-di-Quinto-i lovaglótanárképző tanfolyamain veszrészt. A tanfolyamokat ?kiváló" minősítéssel végezte el. Olaszországból hazatérve, 1930-1931-ben a Lovaglótanár képzőben tanár, majd kétéves csapatszolgálat után, az 1933-35. tanévekben a Ludovika Akadémián a tüzérszakos tisztek lovaglótanára, 1935-1936-ban pedig olimpiai felkészülésre, 1938-39-ben pedig lovaglótanárnak Örkénytáborba vezényelték. Lovasversenyeken 1924-től kezdve vett rész, s mint a válogatott keret lovasaként lovagolt Bécsben, Luzernben, Varsóban, Nápolyban, Palermoban, Rómában, Aachenben, Münchenben. 1927-1928-ban a Ferenc József Laktanyában az amsterdami, majd 1935-1936-ban Örkénytáborban a berlini olimpiára összevont Honvéd Olimpiai Osztály tagja volt. Lovasoktatói tevékenysége mellett több alkalommal vezényelték csapatszolgálatra. 1940-1941-ben a törzstiszti tanfolyamot végezte el. 1942-ben a keleti fronton volt, ahol súlyosan megsebesült. Ugyanebben az évben léptették elő alezredesnek. Felgyógyulása után, 1943-ban, lábadozóként helyezték vissza Örkenytáborba, innen 1944 nyarán Hajmáskérre vezényelték, parancsnokhelyettesi beosztásban. A front elől 1945 márciusában vonult vissza Ausztriába,ahol 1945. májusában amerikai hadifogságba került. A hadifogságból 1945. október 10-én érkezett haza és ekkor jelentkezett szolgálatra, amikor is ellátás nélküli rendelkezési állományba helyezték. Ettől kezdve, esetenként a Jóvátételi Bizottságnál, majd a Lóértékesítő Nemzeti Vállalatnál dolgozott lóápolóként. 1949. július 1-én szolgálatra hívták be és a pécsi Zrínyi Tüzér Akadémián tanított 1950. szept. 15-ig, amikor tartalékos állományba helyezték. A civil életben előbb építkezéseknél dolgozott segédmunkásként, majd 1951-től már aktívan részt vett a polgári lovassport megteremtésében: a Tattersallban a Lósport Vállalat és a Honvéd lovassport istállóknál lovászoktató, lovaskiképző és edző lett, s 1953-ban szakmai vezetője volt a bukaresti nemzetközi versenyre kiutazott csapatnak. A Honvéd Sportistállónál 1953 decemberében - sportistálló átszervezése miatt - megszüntették munkaviszonyát. 1954-ben meghívták a gödöllői Agrártudományi Egyetem sportistállójának vezetésére (az Állattenyésztési Tanszéken volt adjunktusi beosztásban) és nyugdíjba vonulásáig, 1958-ig dolgozott itt. Nem sokkal később, nyugdíját egy évig szüneteltetve, az apajpusztai Állami Gazdaságban az Állattenyésztési Kutató Intézet sportló felnevelési kísérletét vezette. Az Agráregyetemen való alkalmazása mellett részt vett a válogatott keret munkájában, így 1955-1956-ban az olimpiai military csapat felkészítésében. Nyugdíjasként, mint társadalmi edző, élete végéig a Budapesti Honvéd Sportegyesületnél tevékenykedett. Közreműködött az Országos Társadalmi Lovas Szövetség 1952-ben történt megalapításában, s élete végéig aktívan részt vett a Szövetség munkájában (bírói és edzői testület tagja és elnöke). Igen jelentős a szakirodalmi tevékenysége: közreműködött a Lovaglás és hajtás c. szakkönyv megírásában, cikkei és a külföldi irodalomból vett fordításai jelentek meg a Pegazus, illetve a Lovassport c. lapban.                   

                  (Ernst József)                     







www.lovaglotanar.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!