Dr. h. c. Némethy Bertalan, ny. huszár százados, lovaglótanár, a Pannon Egyetem, Kaposvár díszdoktora.
Némethy Bertalan Győrben született 1911. február 24-én. Édesapja magas rangú köztisztviselő, természetes, hogy szülei a jogi tanulmányok után magas állami karriert szánnak fiúknak. Némethy, akinek ló iránt érzett szeretete, vonzalma meghatározó volt, a győri Bencés gimnáziumban szerzett érettségi után a katonai pályát választotta. Segítségére sietett ebben nagybátyja, Némethy Tibor, aki magas rangú tüzértiszt volt. 1928-ban került a Ludovika Akadémiára, ahol 1932-ben fejezte be tanulmányait. Avatása után a Nádasdy Ferenc 3. huszárezredhez vezényelték. Miután kitűnő eredménnyel végezte az equitációkat, a lovasok továbbképzését szolgáló tanfolyamokat, 1936-ban Örkénytáborba vezényelték a Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Iskolába. Örkény parancsnoka ekkor Malanotti Lajos ezredes volt, aki az USA-ban, New Yorkban, a Madison Square Gardenben a világ legjobb lovasai között is nyerni tudott, Ibolya II. nevű, a sütvényi ménesben nevelt lován díjugratásban. Helyettese a "nyakas, erdélyi szász" Binder Ottó, zseniális érzékű lovas, aki ugyanazon évben volt úrlovas champion gát- és akadályversenyekben, valamint magyar bajnok díjlovaglásban, militaryban és díjugratásban. A tanárok: Kánya Antal, Hanthy László, Kókay Pál, Németh Dezső és Hazslinszky Géza. Örkényben dolgozik ekkor az olimpiai díjugrató-, military és díjlovagló csoport is. Ennek tagjai többek közt Schaurek Ottmár, Endrődy Ágoston, Platthy József és Visy István is. Itt működik eleinte a "spanyol iskola" is, melyet vitéz Hanthy László vezet. Némethy kiváló eredménnyel végez, ott is tartják Örkényben, ahol az akkor már Kósa Reznek Jenő által irányított olimpiai díjugrató keret tagja lett. A military lovak felkészítésében úgy a díjlovas, mint a díjugrató keret tagjai részt vettek, így nem véletlen, hogy militaryban és díjugratásban is rendkívül előkelő helyen szerepel az éves ranglistán. Először 1938-ban tagja a magyar díjugrató válogatottnak Aachenben. 1939-ben Bécsben, Luzernben és Aachenben lovagol a magyar díjugrató válogatottban. 1940-ben még Firenzében, és Rómában képviseli a magyar színeket. Meg kell említeni, hogy lovai, az angol telivér Lavarone xx (1926. Lavendell II. - Árva) és Ádám II. xx (Lavandell II. - Duczi) igen tehetséges, de finom, érzékeny lovak voltak, "akik" értelmes, gondolkodó lovast kívántak. 1942. márciusában a keleti frontra vezényelték, ott volt a Don-kanyar poklában. 1943. májusában tért haza. 1944. februárjában az örkényi "szokásnak" megfelelően a német lovas kiképző központba, a Potsdam-Krampnitzba küldik továbbképzésre. Szemere Csabával töltöttek itt 6 hónapot. Ő maga mesélte nekem a rá rendkívül jellemző színes epizódot. Éppen Otto Lörke - a zseniális kiképző lovas, az utolsó német császár belovaglója, több kiváló német olimpiai díjló, többek között Kronosnak, az 1936-os berlini díjlovaglás aranyérmes lovának a kiképzője - tartott lovardát. Otto Lörke őrmesteri rangban szolgált, altiszt volt. A belépő magyar lovastisztre Otto Lörke porosz kaszárnyai stílusban ráripakodott. Erre Némethy leszállt lováról, felhúzta a kengyeleket, és kivezette a lovát a lovardából. Felment a parancsnokhoz és közölte: "Vele, egy magyar lovastiszttel egy német altiszt ne ordibáljon". Ezután tiszteletteljes hangnemben tárgyaltak a magyar Rittmeisterrel, lovaskapitánnyal. A Német Lovas Szövetség kiadásában 1986-ban megjelent "Kavallerieschule Hannover" című könyvben büszkén emlékeznek meg a németek arról, hogy az amerikaiak rendkívül sikeres edzője, Némethy Bertalan, rövid ideig náluk is tanult a német kiképző központban. Hazatérése után a Ludovika Akadémia lovagló tanárává nevezik ki, de ez már háborús légkörben állandó vándorlást, menekülést jelent. Előbb Örkénytáborba, majd 1945. januárjában a lengyelországi Bygdoszczba vezénylik a tanárt és tanítványait. Innen március elejére Dániába vonultak vissza, gyalogmenetben. Egyik kedves tanítványa, a közelmúlt sikeres lovasedzője, Hargitay Mátyás, nekem közeli jó barátom és sok közös harcban fegyvertársam mesélt ezekről az időkről. "- Ez volt az első személyes találkozásom Némethy Bertalannal". Amikor Matyi a "kapitány úrról" beszélt, még ültében is vigyázzba, "haptákba" kapta magát és a szeme csillogni kezdett. Itt értettem meg, hogy Némethy Bertalan egy rendkívüli, tekintélyt és tiszteletet parancsoló ember, akit rajongásig szerettek beosztottai, tanyítványai.
Némethy egy koppenhágai lovas klubban kezdett el oktatni, majd 1951-ben sikerült az USA-ban letelepedési engedélyt kapnia. Itt az U.S. Equestrian Team-hez (U.S.E.T.) került és 25 éven át irányította az amerikai ugróválogatott munkáját. Munkája nyomán az addig mérsékelt nemzetközi sikereket felmutató amerikai ugrócsapat a világ élvonalába került. 1960-ban Rómában már ezüstérmes az amerikai ugróválogatott az olimpián. 1968-ban mexikóban tanítványa, William Steinkraus nyeri a díjugratás egyéni aranyérmét, az amerikai csapat a 4. helyezett. Alaposságát, az igényes munka iránti könyörtelenségét jól jellemzi a szintén tőle hallott "sztori". Az olimpiai faluban való elhelyezkedés után a munka megkezdésénél futószárra vette lovasát, Steinkraust, és ülését igazította. Az ellenfelek mosolyogtak és megjegyzéseket tettek: "Most akarja Némethy a lovasát megtanítani lovagolni? Már késő!" Amikor Steinkraus nyakába akasztották az aranyérmet, koppant a gúnyosan mosolygók álla. Az amerikai lovasok ekkor a versenypályákról "kiselejtezett" nagy termetű, kicsit lomhább mozgású angol telivéreket lovagoltak. Itt kamatozik a telivérek ismerete, idomításuk hatékonyságának tapasztalata. Az amerikai ugrócsapat a mexikói olimpia után a világ élvonalában van, több mint 400 győzelmet aratnak a nemzetközi versenyekben. 1984. Los Angeles az újabb kimagasló csúcs. Itt Némethy Bertalan új filozófiát hirdet. A díjugratás viszonylag fiatal sportág, Dublinban 1864-ben rendezték meg vadászlovak részére az első nyilvános díjugrató versenyt. A II. világháború után a lovassport látványos fejlődésnek indult. Úgy tűnik, hogy a fejlődés a "minél nagyobbat - minél messzebbre" irányba indult el. Egyre nő az akadályok magassága, ezeket már csak hatalmas, nehéz "harci elefántok" tudják megmászni. 1976-ban Montrealban a díjugratás aranyérmese Alwin Schockemöhle Warwick Rex nevű hatalmas hannoveri heréltjén. Némethy Bertalan úgy látja, hogy ezen az úton nincs továbbfejlődési lehetőség. A lovak magasugró rekordja 1949. óta változatlan (Huaso, 247 cm, Chile). Más utat kell keresni! És Némethy Bertalan olyan pályákat épít, amelyek nehézségi fokát nem az akadályok vég nélküli magassága, hanem a pálya vonalvezetése, a kombinációk egymástól való távolsága jelenti. Nem a félóránként hatalmasakat ugró "harci elefántokat" preferálja a pálya, hanem az intelligens, fordulékony, kitűnően idomított, gyors, rugalmas lovakat és lovaglásokat. Los Angelesben 1984-ben Némethy Bertalan építi a pályát. Tanítványai nyerik a díjugratás egyéni arany- és ezüstérmét, és a csapat aranyérmet is. Innentől új fejezet kezdődött a díjugratás történetében. A nyers erő helyett az értelem, a tanulékonyság, az inteligencia jelentik a győzelem feltételét. 1984. (augusztus 17-20.) a szilvásváradi négyesfogat hajtó világbajnokság éve is. Az amerikai négyesfogat hajtó csapat vezetője Némethy Bertalan. Kis meglepetéssel, de kitörő örömmel fogadtuk ezt a hírt. Némethy Bertalan hosszú idő után először járt újra hivatalos úton Magyarországon. Nevetve mesélte, amikor kérdeztük, hogyan jutott neki ez a megtisztelő cím? "Tudjátok, az amerikai csapat tagja egy német fogathajtó, Emil Bernhard Jung. Rendkívül nehezen kezelhető, fegyelmezhetetlen ember. Amikor nem tetszik neki valami, németül káromkodik. Te beszélsz németül, érted azt is, mit káromodik. Katona ember vagy, fegyelmezni is tudsz. Magyarországon születtél, vállald el!" Elvállalta, így jött újra régi hazájába. (Emil Bernhard Jung ma /2002. F./ egy németországi börtönben ül biztosítási csalás miatt, eltörte lovai lábát, hogy magas összegre biztosított lovai után pénzhez jusson.) A hivatalos látogatás régi barátságokat, kapcsolatokat elevenített fel és újakat szült. Kitűnő továbbképzéseket tartott magyar lovasoknak. Lenyűgöző volt hallgatni, mennyire egyszerűen, világosan fogalmazta meg a lovaglás, az idomítás lényegét. 1987-ben a Magyar Lovas Szövetség gróf Széchenyi István Lovas Emlékéremmel tüntette ki. 1995-ben pedig kiemelkedő oktató, nevelő munkájáért, kitűnő könyvéért a Pannon Egyetem díszdoktori címét nyerte el. Nagy öröm volt számunkra is, hogy hosszú évtizedes méltatlan mellőzés után hivatalos elismerések méltatták "a világ legeredményesebb lovas edzőjének" tevékenységét. Kitűnő, hatékony tanítási módszerét írásban is rögzítette, és az Egyesült Államokban 1988-ban jelent meg kitűnő könyve "The de Némethy-Method" címmel. Legutolsó találkozásunkkor megígértem, hogy kitűnő könyvét magyar nyelven is olyan szép formában adjuk olvasóink kezébe, ahogy amerikai és angol lovasok olvashatják ezt a művet. A 2001-es év első felére elhúzódó megjelenést már nem érte meg. A floridai Sarasotában, 2001. január 18-án érte a halál. Egy óriás távozott tőlünk. Öröksége, hagyatéka közöttünk van. Legyünk méltóak hozzá!
(Furioso)
www.lovaglotanar.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!